Börtön

Börtön vagy édesem s benned én a rab,
Kit rácsok nélkül lelked fogva tart.
Pillantásod emelt körém égmagas falat,
S csókod érintése ajkamon az erős lakat.

Velem voltál te drága, de az enyém soha,
S ha megcsaltalak is, már csak voltam ostoba.
De későn ébredtem s már nem voltál velem,
Boldog lettél mással... boldog, de nélkülem.

S én ott voltam mégis mindvégig veled,
Ha sírtál vígasztaltalak, vagy nevettem neked.
De azt hiszem a szívem már nem kell neked,
Ha nálam jobbat találtál, hát ég veled.

Míg mellettem voltál, te voltál legszebb börtönöm,
S míg melletted lehettem, boldog rabod voltam.
Most, hogy már nem vagy, én szabad vagyok,
De börtönöm emléke örökre megfogott.