Lelkem még érzi a hiányzó tagot,
Részemként érzem, de már elhallgatott.
Szívem még vért pumpál a sebbe,
Még éltetni próbálja, még nem vette észre.
Csak agyam dolgozta fel mit a többi még nem lát,
Lelkem haláltusáját, szívem sírhantját.
Csak ő dolgozik, folyvást megoldást keres,
Hibás válaszokból alkotván verseket.
Én mindeközben némán bámulok,
A kezem figyelem, ahogy a apapírra írok.
Én nem vezetek, s engem csak megszokás vezet
S meglepődöm kissé: Otthon ?! - s az ágy eltemet.
Lelkem nem kérne, de az álom ad,
És elűzi reggelre a fáradtságomat.
De amit elűzött az éj, a reggel visszaad:
S fájdalommal nézem gyűrűs ujjamat.
Az apró végtagon egy fémdarab honol,
Múltat idéz, jelent lop s szól váratlanul,
De nem értem mit mond, már nem érthetem
Hisz akihez szólna, már nincs velem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne hagyd szó nélkül!