Mint gondolkodó ember, úgy ülök itt egymagam,
Saját életem nézem, és kereslek magányosan.
Úgy vártam rád, mint madár a párjára,
Kereslek, és azt hittem, nem teszem hiába.
Tévedtem, csalódtam de ezt csak most látom,
Nincs már élzelem, se öröm, se fájdalom.
Nincs már kötődés, lassan elhagyom magam,
S lelkemmel együtt temetem önmagam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne hagyd szó nélkül!