Mert csak a hó

Már csak a hó az ki meghallgat Téged,
Utolsó hangja az elfogyó évnek.
Mert csak a hó az kinek elmondhatod,
Az elmúló év során szerzett gondolatod.

Már csak a hó az ki őrzi még a telet,
S fagyos köntösébe rejti emlékedet.
Mert csak a hó az ki nem felejt soha,
Benne fagy meg a múlt, s nem repül tova.

Már csak a hó az ki emlékszik reád,
S nyitott szívében Téged mindenki lát.
Mert csak a hó az mely tiszta mint a lényeg,
Ez volt a gondolat, tovább nem regélek.