vasárnap, január 19, 1997

Halálváró

Bármit elgondolok, mindig csődbe jut,
Oh Istenem ! - hát nincs ebből kiút ?
Mondd, miért van az, hogy mindig veszítek,
Ami nekem lenne jó, miért mással történik meg ?

Tombol bennem a vihar, csitítani nem tudom,
Lelkem kiszakad testemből, s elhagy majd ... jól tudom.
De lélek nélkül a test mit sem ér,
Jöjj édes Halál, hogy magaddal vigyél.

Vesztes mivoltom miatt dőlt romba a lelkem,
S a sok vereségtől elszállt életkedvem.
Gyere hát Halál, téged hívlak újra,
így talán új világ köszönt rám, s rávezet a kiútra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ne hagyd szó nélkül!