csütörtök, április 24, 1997

Fényhozó

A sötét híd felett átsuhan egy lélek,
Apró fénycsíkját hordozza a létnek.
Első szabad útján kiszakadt magából,
Tudja, hogy nem várhat semmit a világtól.

Bolyong a semmiben, ... fogolyként, szabadon
A fény hátán menekül, át a galaxison.
A sötét, hideg űrben elvadultan kutat, de
CSak nehezen - vagy sehogy - leli meg az utat.

A távolban egy fénylő, pici csillag virul,
Átutazó lelkünk lassan felé fordul.
E pici csillag fénye feltölti a vándort,
Így jut el hozzád is, mert eljut majd, meglátod.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ne hagyd szó nélkül!