Fagyos reggelre köszön az éj,
Körrötte csend és mély homály.
Elmúlik lassan az éjji kéj,
S nem marad más csak talány.
De fény ébred lassan s új körbe kezd,
Múltat, homályt s bút elrekeszt.
Ragyogva játszik s kialszik újra,
Reszketve bújik... az éj jön rohanva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne hagyd szó nélkül!