Várj idő még! - légy kegyes hozzánk,
Ne vedd el azt, mit később visszaadni már nem lehet.
Hisz nem tudhatod s nem tudhatom,
Mi lesz az Én holnapom - és lesz-e holnapom ?
Az idő nagy Úr, megállítani nem lehet,
De szerelmünk még nagyobb, ez ad ihletet.
Arcod már nedves. Ne syrj! - letörlöm könnyedet,
Mellyel megédesíted fájdalmas létemet.
Leírom tehát, mit kimondani nem tudok,
Leírom, mert tud, hogy egyszer elolvasod.
S bár nem tudom rímekbe faragni lelkemet,
Ezerszer is leírom ha kell: SZERETLEK.