Vadászat (részlet) bitefight, novella

Sebesen rohant az erdő oltalmazó lombjai alatt. Mancsai recsegve szakították fel a napközben lehullott avar vastag rétegét. Az oldalából kiálló törött lándzsavég bele-bele akadt a környező bokrokba, s tovább szélesítette a neki otthont adó sebet, melyből a meleg vér patakokat indított a külvilág felé.
Már fáradt.
A vadászok kopói egyre közelebb csaholtak, olykor mintha a farán érezte volna lehelletüket. Hirtelen megállt. Az agyarairól csöpögő habzó nyálba vér vegyült - nem csak a sajátja - de nem törödőtt vele, talán fel sem fogta.
Nincs tovább.
Az első kopó balról ugrott neki, a torkát akarta. Egy gyors lábváltás, egy kis fordulat, s az irdatlan nyakizmok megfeszülnek, ahogy a fej megindul. Az állkapcsából előremeredő vastag agyarakon úgy mállott szét támadója koponyája, mint a száraz levelek a patái alatt.
Fájdalom.
A második állkapocs a combján csattant és nem eresztette. A préda ismét nekilódult. Sebzetten, vörös köddel a szeme előtt. Csak lassan tudatosult benne, hogy a kör bezárult. Újabb kopó ugrott rá, s azt követte a többi. Még egy korty az erdőből, az utolsó. Megfakult ízű, vérgőzös, de már az övé

- Vissza! - kiáltotta a vadász, s a kopók - ha lassabban is, mint szerette volna - eleresztették prédájukat, s meghunyászkodva lapultak a lábához.
Társa is megérkezett, sötét köpenyét megszaggatták az erdő bokrai.
- Lassan felkel a nap és ez még csak a második. - mondta az érkezőnek.
- Bőven elég lesz.
- De Gaan...
- ELÉG! Nem ezért vagyunk itt, nemigaz ? - hangja kissé megremegett ahogy leugrott a lováról.
- Hozd a fejét és menjünk, két ilyen veszteségnek ugyanúgy nem fognak örülni, mint háromnak.
- Rendben. - mondta kurtán vadász és elindult a hülő tetem felé - a dárdával mi legyen ?
A köpenyes ezen elgondolkodott egy pillanatig, majd fagyosan megszólalt.
- Itt marad.
- De ha a farkasok klánja megtalálja ...
- Eleget rejtőzködtünk. - szakította félbe a fiatalabb vadászt. Az ifjú nekilátott felkötni nyergére a levágott farkasfejet, amely a halál pillanatában lassan visszaváltozott... mire végzett a kötözéssel, már egy fiatal lány halott arca bámult rá... a már ott lógó öregember feje mellől.
- Nem korai még?
- Nem venator... már nem az.

Vacsora tálalva bitefight, novella

A férfi a tábor tüzénél melengette öregedő csontjait, fegyvereit meggondolatlanul a tűz másik oldalán pakolta össze. Merengve bámult a tűzbe s közben mély hangján a gyerekeknek mesélt.
-Néhány évszázaddal ezelőtt, mikor magukat még Lovagoknak nevező fegyveresek dúlták a vidéket - boszorkányok és hitetlenek után kutatva - egy apró falucskában a Nagy Hegyek lábánál véres dolgok történtek...
Az apróságok feszülten figyelték a vénember szavait, s nem figyeltek a
közeli fán neszelő árnyalakra...
-A tragédiát csak hetekkel később fedezték fel, mikor a környékbeli falvaknak feltűnt, hogy nem művelik a szomszéd földeket, pedig a vetés ideje már elmúlóban volt...
A fűszálak között szürke füst szivárgott át és lassan testet öltött a sötétben... a vámpír vacsorára érkezett, s a zsákmány íze már most kellemes melegséggel töltötte el. Lassan a tűz felé fordult, és feltérdelt. Ő emlékezett még azokra az évekre melyekről az öreg mesélt, hiszen akkor született újjá, pont abban a kis faluban... de ismerős ez a szag... hmm, az öreg... hová lett az öreg ?
-Madraal -ébredt fel egy pillanat alatt a vámpír minden ösztöne, s emberi szemmel követhetetlen gyorsasággal rontott a gyermekekre. Érezte, hogy valami meleg járja át az oldalát az ugrás után. A földre érkezéskor meg is botlott, így nem érte el a két gyermeket.
A két gyermek félelem nélkül inkább kiváncsian nézett a szemébe, és ez nagyon zavaró volt... de még zavaróbb volt az öreg aki most azon a helyen állt ahonnan Ő előrontott és valami sötét, lüktető dolgott tartott a kezében... nem is a kezében... a mancsában.
-A korod nem tett bölcsebbé vérszívó -suttogta az öreg farkas, miközben mancsába gyűrte a vámpír kiszakított szívét - de azt hiszem emiatt többé már nem kell aggódnod. Ezzel szájába tömte a falatot és unokái felé fordult:
-No,gyermekeim! Ha jól látom, a vacsora tálalva...