Lélekhalál vers

Mint gondolkodó ember, úgy ülök itt egymagam,
Saját életem nézem, és kereslek magányosan.
Úgy vártam rád, mint madár a párjára,
Kereslek, és azt hittem, nem teszem hiába.

Tévedtem, csalódtam de ezt csak most látom,
Nincs már élzelem, se öröm, se fájdalom.
Nincs már kötődés, lassan elhagyom magam,
S lelkemmel együtt temetem önmagam.

Magyarország haza, vers

Magyarország... csak egy határvonal,
De a térkép alatt tájakat takar.
Magyarország... csak rétek és hegyek,
De itt azért élnek még emberek.
Magyarország... ki mindenkit befogad,
De egy igaz magyart olykor megtagad.
Magyarország... kinek múltja dicső,
De a jelenje már nem tudja ki ő.
Magyarország... hol egy nép élt boldogan,
De ahol most mégis mindenki hontalan.
Magyarország... most káosz talán,
Igen, káosz, de mégis a hazám.

Létezem vers

Nem vagyok én költő vagy versfaragó,
Csak egy fiatal, romantikus álmodozó,
Nem írok verseket, hogy mások elemezzék
Inkább csak rímeket, hogy azért élvezzék,
Létezem, vagyok még én is!

Nem vagyok én színész vagy énekes,
Csak egyszerű, "iskolás" gyerek.
Nem játszom szerepet, de néha dúdolgatok,
Inkább gondoljátok azt, hogy bolond vagyok.
Létezem, vagyok még én is!

Nem vagyok én erős vagy bátor,
Csak remélem, hogy nincs az a nap távol.
Nem taposom el azt, aki nem tud,
Inkább olyan vagyok, aki elfut. De azért
Létezem, vagyok még én is!

Nem vagyok én híres vagy gazdag,
Csak remélem, hogy az leszek egy nap.
Nem kérem azt, mit kérnék a télre,
Inkább csak azt kérem vegyétek észre:
Létezem, vagyok még én is!

Természet vers

Nézz fel a fényes napkorongra kedvesem.
Ott tündököl a csoda az égi-féltekén.
Onnan tekint le ránk s árasztja fényeit,
Hogy felszárítsa a természet könnyeit.

Egykor még ősmadarak szárnyaltak odafenn,
S őshüllők fürödtek a fényben idelenn.
Később megjelent az ember; és jól élt,
Akkor még együtt a természettel, a természetért.

De telt az idő s az ember "civilizálódott"
És sajnos természet-szeretete is korlátozódott.
Mert már csak saját mű-mérgei érdekelték,
S a természet kínjait elfelejtették.

Felebarátom, kedvesem eljött most a pillanat,
Most tennünk kell földünkért itt a Nap alatt.
Mert ha tovább mérgezzük virágzó Földünket,
A természet bosszút áll, s minket is eltüntet.

Nézz fel a fényes napkorongra kedvesem,
Nézd meg jól, mert talán nem látod többé sosem.
Mert az emberi balgaság eltemeti a fényt,
S önmagával együtt kiírt majd minden lényt.

Apró kincse a hatalmas rétnek vers

Apró kincse a hatalmas rétnek,
Mondd csak miféle kéz alkotott Téged?
Mondd, mi alkothat ily szépet, szabályosat,
Mintha az Úr tervéről lenne másolat.

Apró kincse a hatalmas rétnek,
Ha nem lennél, talán megállna az élet.
Az ember azt hinné csak édes álom,
Mit a szem nem láthat a láthatáron.

Apró kincse a hatalmas rétnek,
Oly gyöngye vagy, ki véd meg Téged?
Ki az ki melléd áll, ha a sors úgy hozza,
Hogy életét Teérted boldogan áldozza.

Apró kincse a hatalmas rétnek,
Sokan vannak, akik szeretnek Téged.
De Te mégis csak Engem választottál,
S Én harcolok érted, s azért amit adtál.

Apró kincse a hatalmas rétnek,
Mondd csak miféle kéz alkotott Téged?
Mondd, mi alkothat ily szépet, szabályosat,
Mintha az Úr tervéről lenne másolat.

Véged van Világ vers

Még érzem illatod,
Bár már elfújta a szél.
Még hallom hangodat,
Pedig már régen más beszél.
Még látom arcodat,
De Te már elmentél.
Még beszélek Hozzád,
Mintha itt lennél.

Már tudom, elhagytál,
De én még remélek.
Már rég nem figyelsz rám,
Hiába éneklek.
Már látom, nem szeretsz,
Hiába vártam Rád,
Most már értem ezt:
Véged van Világ!