Halálváró vers

Bármit elgondolok, mindig csődbe jut,
Oh Istenem ! - hát nincs ebből kiút ?
Mondd, miért van az, hogy mindig veszítek,
Ami nekem lenne jó, miért mással történik meg ?

Tombol bennem a vihar, csitítani nem tudom,
Lelkem kiszakad testemből, s elhagy majd ... jól tudom.
De lélek nélkül a test mit sem ér,
Jöjj édes Halál, hogy magaddal vigyél.

Vesztes mivoltom miatt dőlt romba a lelkem,
S a sok vereségtől elszállt életkedvem.
Gyere hát Halál, téged hívlak újra,
így talán új világ köszönt rám, s rávezet a kiútra.

Mert csak a hó vers

Már csak a hó az ki meghallgat Téged,
Utolsó hangja az elfogyó évnek.
Mert csak a hó az kinek elmondhatod,
Az elmúló év során szerzett gondolatod.

Már csak a hó az ki őrzi még a telet,
S fagyos köntösébe rejti emlékedet.
Mert csak a hó az ki nem felejt soha,
Benne fagy meg a múlt, s nem repül tova.

Már csak a hó az ki emlékszik reád,
S nyitott szívében Téged mindenki lát.
Mert csak a hó az mely tiszta mint a lényeg,
Ez volt a gondolat, tovább nem regélek.