Sebesen rohant az erdő oltalmazó lombjai alatt. Mancsai recsegve szakították fel a napközben lehullott avar vastag rétegét. Az oldalából kiálló törött lándzsavég bele-bele akadt a környező bokrokba, s tovább szélesítette a neki otthont adó sebet, melyből a meleg vér patakokat indított a külvilág felé.
Már fáradt.
A vadászok kopói egyre közelebb csaholtak, olykor mintha a farán érezte volna lehelletüket. Hirtelen megállt. Az agyarairól csöpögő habzó nyálba vér vegyült - nem csak a sajátja - de nem törödőtt vele, talán fel sem fogta.
Nincs tovább.
Az első kopó balról ugrott neki, a torkát akarta. Egy gyors lábváltás, egy kis fordulat, s az irdatlan nyakizmok megfeszülnek, ahogy a fej megindul. Az állkapcsából előremeredő vastag agyarakon úgy mállott szét támadója koponyája, mint a száraz levelek a patái alatt.
Fájdalom.
A második állkapocs a combján csattant és nem eresztette. A préda ismét nekilódult. Sebzetten, vörös köddel a szeme előtt. Csak lassan tudatosult benne, hogy a kör bezárult. Újabb kopó ugrott rá, s azt követte a többi. Még egy korty az erdőből, az utolsó. Megfakult ízű, vérgőzös, de már az övé
- Vissza! - kiáltotta a vadász, s a kopók - ha lassabban is, mint szerette volna - eleresztették prédájukat, s meghunyászkodva lapultak a lábához.
Társa is megérkezett, sötét köpenyét megszaggatták az erdő bokrai.
- Lassan felkel a nap és ez még csak a második. - mondta az érkezőnek.
- Bőven elég lesz.
- De Gaan...
- ELÉG! Nem ezért vagyunk itt, nemigaz ? - hangja kissé megremegett ahogy leugrott a lováról.
- Hozd a fejét és menjünk, két ilyen veszteségnek ugyanúgy nem fognak örülni, mint háromnak.
- Rendben. - mondta kurtán vadász és elindult a hülő tetem felé - a dárdával mi legyen ?
A köpenyes ezen elgondolkodott egy pillanatig, majd fagyosan megszólalt.
- Itt marad.
- De ha a farkasok klánja megtalálja ...
- Eleget rejtőzködtünk. - szakította félbe a fiatalabb vadászt. Az ifjú nekilátott felkötni nyergére a levágott farkasfejet, amely a halál pillanatában lassan visszaváltozott... mire végzett a kötözéssel, már egy fiatal lány halott arca bámult rá... a már ott lógó öregember feje mellől.
- Nem korai még?
- Nem venator... már nem az.
-Néhány évszázaddal ezelőtt, mikor magukat még Lovagoknak nevező fegyveresek dúlták a vidéket - boszorkányok és hitetlenek után kutatva - egy apró falucskában a Nagy Hegyek lábánál véres dolgok történtek...
Az apróságok feszülten figyelték a vénember szavait, s nem figyeltek a
közeli fán neszelő árnyalakra...
-A tragédiát csak hetekkel később fedezték fel, mikor a környékbeli falvaknak feltűnt, hogy nem művelik a szomszéd földeket, pedig a vetés ideje már elmúlóban volt...
A fűszálak között szürke füst szivárgott át és lassan testet öltött a sötétben... a vámpír vacsorára érkezett, s a zsákmány íze már most kellemes melegséggel töltötte el. Lassan a tűz felé fordult, és feltérdelt. Ő emlékezett még azokra az évekre melyekről az öreg mesélt, hiszen akkor született újjá, pont abban a kis faluban... de ismerős ez a szag... hmm, az öreg... hová lett az öreg ?
-Madraal -ébredt fel egy pillanat alatt a vámpír minden ösztöne, s emberi szemmel követhetetlen gyorsasággal rontott a gyermekekre. Érezte, hogy valami meleg járja át az oldalát az ugrás után. A földre érkezéskor meg is botlott, így nem érte el a két gyermeket.
A két gyermek félelem nélkül inkább kiváncsian nézett a szemébe, és ez nagyon zavaró volt... de még zavaróbb volt az öreg aki most azon a helyen állt ahonnan Ő előrontott és valami sötét, lüktető dolgott tartott a kezében... nem is a kezében... a mancsában.
-A korod nem tett bölcsebbé vérszívó -suttogta az öreg farkas, miközben mancsába gyűrte a vámpír kiszakított szívét - de azt hiszem emiatt többé már nem kell aggódnod. Ezzel szájába tömte a falatot és unokái felé fordult:
-No,gyermekeim! Ha jól látom, a vacsora tálalva...
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
CERBERUS
C sodálkozva bámulod még
E lhasaló testedet,
R ám nézel s nem érted
B enned a kín megremeg.
E lvesztetted a csatád,
R ég halott vagy, jól tudod.
U rad hív már, szólít Téged,
S a világot most itt hagyod.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
BLADE
B ármerre jársz is a vidékemen,
L ábnyomod elárul rögvest nekem.
A kárhogy rejted el bűzös szagod,
D élre a tested csak üszkös korom;
E lhullasz gyorsan, mert így akarom.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
NEFILIN
N ekem nem árthat tekinteted, vagy
E mberek vérével felkent hited.
F előlem mondhatod, mi jár neked,
I mhol ma kiontom rút életed s
L áthatod gyengeszín tenvéredet.
I nnen már tovább csak lelked ered,
N ekem csak hús vagy, zsákmány s tetem.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
POWERBLADE
P okolkutyával játszanál, gyenge vérszopó ?
O ly erősnek hiszed magad, mint a vad folyó?
W erewolf vagyok igen, a vérnek farkasa,
E ngem küldtek hozzád, sötétség démona.
R ettegd hát karmaim, agyaram s kardomat
B árhová menekülj, érzem majd szagodat.
L evadászlak téged, mint a vadakat szokás,
A z vagy hisz te is, sorsod csak dögrovás.
D rákói szigorral mérem rád ítéletem:
E zrek gyilkosa ki voltál, most kihűlt tetem.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
KIADO
K önyű préda a mindened, s ijedt gyermek játékszered.
I nyedre való a falat, ha nem küzd csak fél, csak ad.
A zonban most én állok itt, s meginoghat benned a hit.
D idereg már halott véred, s szemembe nézve megérted:
O lykor volt gyenge ütközet, eljött érted a végzeted.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
SHANTU
S ötét az éj de már ébred a hajnal,
H alotti csendben, kezedben karddal.
A jkaid szélérő elrabolt vér csepeg,
N em rabolsz magadnak többé már életet.
T etemed felett még vonyítva fújtat,
U tolsó fénye az elmúló Holdnak
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
HURRICANE
H íven a fajodhoz álnok vagy, vérivó
U ndorral szennyel is barátkozó.
R égóta lapulsz már lesben a fákon,
R égóta már, hogy harcunkat várom.
I tt most az idő, hogy szívedbe marjak,
C salódott tested is utána kaphat,
A kkor már késő lesz te is tudod,
N em lüktet többé már álnok húsod, mert
E lmúlsz most te is, ez végakarat.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
DARKNIGHT
D idergő éjjelen árnyként suhansz
A kármit lépsz is nics már több sansz
R emegve állsz, ha szemembe nézel,
K ívánod halálom mézédes vérrel, de
N eked ma véged a kezem alatt, s
I ngyen töröm meg hatalmadat.
G őgös kis életed sok mást megölt,
H itted, hogy élheted még az időd
T ested most itt fekszik lábam előtt.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
WHYTEANGEL
W hen your heart will in my hand
H eaven's angels looks like pleased.
Y ellow Moonlight shining pride
T hen your death now come to appear.
E ver you killing, ever I have heard
A nd I was furious, and I was dark.
N ever ever kill you people again
G et your fate and mordant pain
E nable to move and enter to hell
L ife will be shinier whitout your smell.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
WOLF MAN
W olfman vagyok, a farkasember,
O lykor farkas vagyok s olykor ember.
L egyőzött vámpírok jelzik az utam
F eltépett torkukból szól a haláldallam.
M enekülhetsz előlem vérszopó módra
A kkor is elkaplak, ez a farkas dolga
N incs könyörület és nincs ennél szebb móka.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
JOHNY 13
J öhetsz meglapulva, orvul támadva rám
O rcádba vág így is majd lángoló aurám.
H átam mögé bújsz de karmom rajtakap,
N incs tovább csend, már csak a harc marad.
Y eah - üvöltve tépem tested rongy húsát,
13 pillanat... neked... ez volt a világ.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
JEANAE
J égben égő vad szemek szikrája,
E llobbanó életed utolsó látványa.
A lant elterülő testek hűs magánya,
N incs több gondolat ellenre, barátra.
A merre csak jár, élőből mind halál,
E mber vagy farkas, préda vagy ma már..
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
VIRGILIUS
V ad kutyák korcsait téptem az éjjel,
I ndultak ellenem karddal és késsel.
R émeknek nevezett ostoba falka,
G erincek törtek el s hulltak a porba.
I mádott kardom is friss vért ivott,
L ycanok végzete ő maga volt.
I ngemen szárad a farkasok vére,
U gattak Holdat, de mi lett a vége ?
S ötét és hideg, halott dögök.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
JANISKA
J övőbe nézve múltat idéz,
A ngyalnak látszó pokoli vész.
N yakamra támad kecses keze,
I nakat szakít a válasz: Nesze!
S ötétben lapulva gonosz halál,
K ihívom fattyaid dögvész madár!
A lkony jő újra, harc és halál.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
STRONG WOLF
S ötét volt, éjjel s hamis hideg,
T etten lert félelem s ragyog szíved.
R áért a pillanat, füst szállt felém, egy
O dvából menesztett vérszopó rém.
N yakamra villant két vékony foga,
G urultam távol, de ő is tova.
W etettem cselt és téptem sebet,
O ldalam bánta a kisebb heget.
L etéptem magamról s roppant nyaka,
F a karó szívébe, s gyerünk haza.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
ARRASAILS
A lkonyat jő már, hűs és fagyos.
R eszkető éj, vértől illatos.
R óvó tekintete az átkozott Holdnak,
A rasznyira Tőlem farkasok dalolnak.
S egít a sötét, és szolgám a szél,
A z ordasok élete óh, mily csekély.
I llan már testem de vág még a kard,
L eölve ordasok, elhal a hang
S vérmocskos bundájuk fekve marad.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -
SZKRISSZ
S zánalom s irgalom, hamis szavak.
Z ord idők kószái néma hadak.
K orcsoknak vérétől mocskos karom,
R ámrontott két ordas, ezt dalolom:
I mhol zöld liget volt, most vértől vörös,
S emmiből robbanó két szőrcsomó,
S rajtam volt oldalról, s nyekkent amott.
Z ártam egy vágással, s lett két halott.
- -- ---=oˇOˇo=--- -- -