Még érzem illatod,
Bár már elfújta a szél.
Még hallom hangodat,
Pedig már régen más beszél.
Még látom arcodat,
De Te már elmentél.
Még beszélek Hozzád,
Mintha itt lennél.
Már tudom, elhagytál,
De én még remélek.
Már rég nem figyelsz rám,
Hiába éneklek.
Már látom, nem szeretsz,
Hiába vártam Rád,
Most már értem ezt:
Véged van Világ!
Várj idő még! - légy kegyes hozzánk,
Ne vedd el azt, mit később visszaadni már nem lehet.
Hisz nem tudhatod s nem tudhatom,
Mi lesz az Én holnapom - és lesz-e holnapom ?
Az idő nagy Úr, megállítani nem lehet,
De szerelmünk még nagyobb, ez ad ihletet.
Arcod már nedves. Ne syrj! - letörlöm könnyedet,
Mellyel megédesíted fájdalmas létemet.
Leírom tehát, mit kimondani nem tudok,
Leírom, mert tud, hogy egyszer elolvasod.
S bár nem tudom rímekbe faragni lelkemet,
Ezerszer is leírom ha kell: SZERETLEK.
Ne vedd el azt, mit később visszaadni már nem lehet.
Hisz nem tudhatod s nem tudhatom,
Mi lesz az Én holnapom - és lesz-e holnapom ?
Az idő nagy Úr, megállítani nem lehet,
De szerelmünk még nagyobb, ez ad ihletet.
Arcod már nedves. Ne syrj! - letörlöm könnyedet,
Mellyel megédesíted fájdalmas létemet.
Leírom tehát, mit kimondani nem tudok,
Leírom, mert tud, hogy egyszer elolvasod.
S bár nem tudom rímekbe faragni lelkemet,
Ezerszer is leírom ha kell: SZERETLEK.
