Bármit elgondolok, mindig csődbe jut,
Oh Istenem ! - hát nincs ebből kiút ?
Mondd, miért van az, hogy mindig veszítek,
Ami nekem lenne jó, miért mással történik meg ?
Tombol bennem a vihar, csitítani nem tudom,
Lelkem kiszakad testemből, s elhagy majd ... jól tudom.
De lélek nélkül a test mit sem ér,
Jöjj édes Halál, hogy magaddal vigyél.
Vesztes mivoltom miatt dőlt romba a lelkem,
S a sok vereségtől elszállt életkedvem.
Gyere hát Halál, téged hívlak újra,
így talán új világ köszönt rám, s rávezet a kiútra.
Már csak a hó az ki meghallgat Téged,
Utolsó hangja az elfogyó évnek.
Mert csak a hó az kinek elmondhatod,
Az elmúló év során szerzett gondolatod.
Már csak a hó az ki őrzi még a telet,
S fagyos köntösébe rejti emlékedet.
Mert csak a hó az ki nem felejt soha,
Benne fagy meg a múlt, s nem repül tova.
Már csak a hó az ki emlékszik reád,
S nyitott szívében Téged mindenki lát.
Mert csak a hó az mely tiszta mint a lényeg,
Ez volt a gondolat, tovább nem regélek.
Utolsó hangja az elfogyó évnek.
Mert csak a hó az kinek elmondhatod,
Az elmúló év során szerzett gondolatod.
Már csak a hó az ki őrzi még a telet,
S fagyos köntösébe rejti emlékedet.
Mert csak a hó az ki nem felejt soha,
Benne fagy meg a múlt, s nem repül tova.
Már csak a hó az ki emlékszik reád,
S nyitott szívében Téged mindenki lát.
Mert csak a hó az mely tiszta mint a lényeg,
Ez volt a gondolat, tovább nem regélek.
Mint gondolkodó ember, úgy ülök itt egymagam,
Saját életem nézem, és kereslek magányosan.
Úgy vártam rád, mint madár a párjára,
Kereslek, és azt hittem, nem teszem hiába.
Tévedtem, csalódtam de ezt csak most látom,
Nincs már élzelem, se öröm, se fájdalom.
Nincs már kötődés, lassan elhagyom magam,
S lelkemmel együtt temetem önmagam.
Saját életem nézem, és kereslek magányosan.
Úgy vártam rád, mint madár a párjára,
Kereslek, és azt hittem, nem teszem hiába.
Tévedtem, csalódtam de ezt csak most látom,
Nincs már élzelem, se öröm, se fájdalom.
Nincs már kötődés, lassan elhagyom magam,
S lelkemmel együtt temetem önmagam.
Magyarország... csak egy határvonal,
De a térkép alatt tájakat takar.
Magyarország... csak rétek és hegyek,
De itt azért élnek még emberek.
Magyarország... ki mindenkit befogad,
De egy igaz magyart olykor megtagad.
Magyarország... kinek múltja dicső,
De a jelenje már nem tudja ki ő.
Magyarország... hol egy nép élt boldogan,
De ahol most mégis mindenki hontalan.
Magyarország... most káosz talán,
Igen, káosz, de mégis a hazám.
De a térkép alatt tájakat takar.
Magyarország... csak rétek és hegyek,
De itt azért élnek még emberek.
Magyarország... ki mindenkit befogad,
De egy igaz magyart olykor megtagad.
Magyarország... kinek múltja dicső,
De a jelenje már nem tudja ki ő.
Magyarország... hol egy nép élt boldogan,
De ahol most mégis mindenki hontalan.
Magyarország... most káosz talán,
Igen, káosz, de mégis a hazám.
Nem vagyok én költő vagy versfaragó,
Csak egy fiatal, romantikus álmodozó,
Nem írok verseket, hogy mások elemezzék
Inkább csak rímeket, hogy azért élvezzék,
Létezem, vagyok még én is!
Nem vagyok én színész vagy énekes,
Csak egyszerű, "iskolás" gyerek.
Nem játszom szerepet, de néha dúdolgatok,
Inkább gondoljátok azt, hogy bolond vagyok.
Létezem, vagyok még én is!
Nem vagyok én erős vagy bátor,
Csak remélem, hogy nincs az a nap távol.
Nem taposom el azt, aki nem tud,
Inkább olyan vagyok, aki elfut. De azért
Létezem, vagyok még én is!
Nem vagyok én híres vagy gazdag,
Csak remélem, hogy az leszek egy nap.
Nem kérem azt, mit kérnék a télre,
Inkább csak azt kérem vegyétek észre:
Létezem, vagyok még én is!
Csak egy fiatal, romantikus álmodozó,
Nem írok verseket, hogy mások elemezzék
Inkább csak rímeket, hogy azért élvezzék,
Létezem, vagyok még én is!
Nem vagyok én színész vagy énekes,
Csak egyszerű, "iskolás" gyerek.
Nem játszom szerepet, de néha dúdolgatok,
Inkább gondoljátok azt, hogy bolond vagyok.
Létezem, vagyok még én is!
Nem vagyok én erős vagy bátor,
Csak remélem, hogy nincs az a nap távol.
Nem taposom el azt, aki nem tud,
Inkább olyan vagyok, aki elfut. De azért
Létezem, vagyok még én is!
Nem vagyok én híres vagy gazdag,
Csak remélem, hogy az leszek egy nap.
Nem kérem azt, mit kérnék a télre,
Inkább csak azt kérem vegyétek észre:
Létezem, vagyok még én is!
