haades ondeviantArt
haades onWincustomize
Az alábbi munkáim Creative Commons Attribution-Noncommercial-Share Alike 3.0 Licensz alatt lettek publikálva lásd itt
Ez magyarul annyit jelent, hogy bárki bárhol felhasználhatja saját munkáiban, feltéve, hogy az elkészült alkotásból nem tesz szert jövedelemre és feltüntet rajta engem, mint az eredeti alkotás szerzőjét.
Annyi kérésem lenne, hogy ha felhasználod valahol a munkáimat akkor itt a hozzászólásokban dobj egy linket róla, köszönöm.
A szívemnek oly kedves zászló háttérként, bejelentkező ablakként és betöltő képernyőként is gyönyörűen mutat.
É jjel él és nem remél,
J eges keze csupa vér.
J öhet hős vagy balga rém,
E lőle fut mind ki él.
L emarad, de utól ér.
É l is hal is mind ki ellen
L ehet akármilyen jellem.
É s ha sorsod hozzá vezet
S osem látsz már többé tüzet.
N em lesz fény, és nem lesz álom
E lenged minden barátom,
M ert ővé leszel bármiáron.
R emél lelked szebb napokat,
E stve éneklő dalokat,
M osolygó szép leányokat,
É ber álmod majd rámutat:
L ejárt időd, hallgatag.
Ma is sikeresen összeraktam egy weboldaltervet. A cég elsősorban fémmel kapcsolatos munkákkal foglalkozik (lakatosmunkák, kapuk, sütőipari eszközök). A szinvilág a megrendelő igényei szerint lett kialakítva.
[sutoiparieszkozok.hu]
[sutoiparieszkozok.hu]
Börtön vagy édesem s benned én a rab,
Kit rácsok nélkül lelked fogva tart.
Pillantásod emelt körém égmagas falat,
S csókod érintése ajkamon az erős lakat.
Velem voltál te drága, de az enyém soha,
S ha megcsaltalak is, már csak voltam ostoba.
De későn ébredtem s már nem voltál velem,
Boldog lettél mással... boldog, de nélkülem.
S én ott voltam mégis mindvégig veled,
Ha sírtál vígasztaltalak, vagy nevettem neked.
De azt hiszem a szívem már nem kell neked,
Ha nálam jobbat találtál, hát ég veled.
Míg mellettem voltál, te voltál legszebb börtönöm,
S míg melletted lehettem, boldog rabod voltam.
Most, hogy már nem vagy, én szabad vagyok,
De börtönöm emléke örökre megfogott.
Kit rácsok nélkül lelked fogva tart.
Pillantásod emelt körém égmagas falat,
S csókod érintése ajkamon az erős lakat.
Velem voltál te drága, de az enyém soha,
S ha megcsaltalak is, már csak voltam ostoba.
De későn ébredtem s már nem voltál velem,
Boldog lettél mással... boldog, de nélkülem.
S én ott voltam mégis mindvégig veled,
Ha sírtál vígasztaltalak, vagy nevettem neked.
De azt hiszem a szívem már nem kell neked,
Ha nálam jobbat találtál, hát ég veled.
Míg mellettem voltál, te voltál legszebb börtönöm,
S míg melletted lehettem, boldog rabod voltam.
Most, hogy már nem vagy, én szabad vagyok,
De börtönöm emléke örökre megfogott.
Még vörösen izzik az ég a felhők alatt,
Amint a hajnali szél lágyan megsímogat.
Szemed álomból ébred, mely kicsit még marad,
S édes mosolyra húzza fáradt arcodat.
Majd lassan, tested íjjá feszül, s az álom,
Mint kilőtt nyíl, a közeli múlt felé repül.
Boldogan szippantod be párod illatát,
Ki most magához szorítva legyőzi álmát.
És végre az első pillanat, szemedbe fény ömlik
Ahogy tekinteted rá, s az ővé rád tapad.
Arra gondolsz, jó vele, s hogy a tied
Még nem tudod bolond, csak áltatod magad.
Amint a hajnali szél lágyan megsímogat.
Szemed álomból ébred, mely kicsit még marad,
S édes mosolyra húzza fáradt arcodat.
Majd lassan, tested íjjá feszül, s az álom,
Mint kilőtt nyíl, a közeli múlt felé repül.
Boldogan szippantod be párod illatát,
Ki most magához szorítva legyőzi álmát.
És végre az első pillanat, szemedbe fény ömlik
Ahogy tekinteted rá, s az ővé rád tapad.
Arra gondolsz, jó vele, s hogy a tied
Még nem tudod bolond, csak áltatod magad.
