Szerezz sok látogatót, Facebook like-olót, Twitter követőt!

Vacsora tálalva
,
A férfi a tábor tüzénél melengette öregedő csontjait, fegyvereit meggondolatlanul a tűz másik oldalán pakolta össze. Merengve bámult a tűzbe s közben mély hangján a gyerekeknek mesélt.
-Néhány évszázaddal ezelőtt, mikor magukat még Lovagoknak nevező fegyveresek dúlták a vidéket - boszorkányok és hitetlenek után kutatva - egy apró falucskában a Nagy Hegyek lábánál véres dolgok történtek...
Az apróságok feszülten figyelték a vénember szavait, s nem figyeltek a
közeli fán neszelő árnyalakra...
-A tragédiát csak hetekkel később fedezték fel, mikor a környékbeli falvaknak feltűnt, hogy nem művelik a szomszéd földeket, pedig a vetés ideje már elmúlóban volt...
A fűszálak között szürke füst szivárgott át és lassan testet öltött a sötétben... a vámpír vacsorára érkezett, s a zsákmány íze már most kellemes melegséggel töltötte el. Lassan a tűz felé fordult, és feltérdelt. Ő emlékezett még azokra az évekre melyekről az öreg mesélt, hiszen akkor született újjá, pont abban a kis faluban... de ismerős ez a szag... hmm, az öreg... hová lett az öreg ?
-Madraal -ébredt fel egy pillanat alatt a vámpír minden ösztöne, s emberi szemmel követhetetlen gyorsasággal rontott a gyermekekre. Érezte, hogy valami meleg járja át az oldalát az ugrás után. A földre érkezéskor meg is botlott, így nem érte el a két gyermeket.
A két gyermek félelem nélkül inkább kiváncsian nézett a szemébe, és ez nagyon zavaró volt... de még zavaróbb volt az öreg aki most azon a helyen állt ahonnan Ő előrontott és valami sötét, lüktető dolgott tartott a kezében... nem is a kezében... a mancsában.
-A korod nem tett bölcsebbé vérszívó -suttogta az öreg farkas, miközben mancsába gyűrte a vámpír kiszakított szívét - de azt hiszem emiatt többé már nem kell aggódnod. Ezzel szájába tömte a falatot és unokái felé fordult:
-No,gyermekeim! Ha jól látom, a vacsora tálalva...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Na hagyd szó nélkül!

Magamról

Saját fotó
Jöjj harcos bátran s dicsőn,
Ne félj, fegyverem nem mérgezem,
Vagy jöjj csalárdul s hitszegőn,
De úgy pengémet véreddel szentelem.

Támogatás

Ha megteheted, itt teheted: