Szerezz sok látogatót, Facebook like-olót, Twitter követőt!

Vadászat (részlet)
,

Sebesen rohant az erdő oltalmazó lombjai alatt. Mancsai recsegve szakították fel a napközben lehullott avar vastag rétegét. Az oldalából kiálló törött lándzsavég bele-bele akadt a környező bokrokba, s tovább szélesítette a neki otthont adó sebet, melyből a meleg vér patakokat indított a külvilág felé.
Már fáradt.
A vadászok kopói egyre közelebb csaholtak, olykor mintha a farán érezte volna lehelletüket. Hirtelen megállt. Az agyarairól csöpögő habzó nyálba vér vegyült - nem csak a sajátja - de nem törödőtt vele, talán fel sem fogta.
Nincs tovább.
Az első kopó balról ugrott neki, a torkát akarta. Egy gyors lábváltás, egy kis fordulat, s az irdatlan nyakizmok megfeszülnek, ahogy a fej megindul. Az állkapcsából előremeredő vastag agyarakon úgy mállott szét támadója koponyája, mint a száraz levelek a patái alatt.
Fájdalom.
A második állkapocs a combján csattant és nem eresztette. A préda ismét nekilódult. Sebzetten, vörös köddel a szeme előtt. Csak lassan tudatosult benne, hogy a kör bezárult. Újabb kopó ugrott rá, s azt követte a többi. Még egy korty az erdőből, az utolsó. Megfakult ízű, vérgőzös, de már az övé

- Vissza! - kiáltotta a vadász, s a kopók - ha lassabban is, mint szerette volna - eleresztették prédájukat, s meghunyászkodva lapultak a lábához.
Társa is megérkezett, sötét köpenyét megszaggatták az erdő bokrai.
- Lassan felkel a nap és ez még csak a második. - mondta az érkezőnek.
- Bőven elég lesz.
- De Gaan...
- ELÉG! Nem ezért vagyunk itt, nemigaz ? - hangja kissé megremegett ahogy leugrott a lováról.
- Hozd a fejét és menjünk, két ilyen veszteségnek ugyanúgy nem fognak örülni, mint háromnak.
- Rendben. - mondta kurtán vadász és elindult a hülő tetem felé - a dárdával mi legyen ?
A köpenyes ezen elgondolkodott egy pillanatig, majd fagyosan megszólalt.
- Itt marad.
- De ha a farkasok klánja megtalálja ...
- Eleget rejtőzködtünk. - szakította félbe a fiatalabb vadászt. Az ifjú nekilátott felkötni nyergére a levágott farkasfejet, amely a halál pillanatában lassan visszaváltozott... mire végzett a kötözéssel, már egy fiatal lány halott arca bámult rá... a már ott lógó öregember feje mellől.
- Nem korai még?
- Nem venator... már nem az.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Na hagyd szó nélkül!

Magamról

Saját fotó
Jöjj harcos bátran s dicsőn,
Ne félj, fegyverem nem mérgezem,
Vagy jöjj csalárdul s hitszegőn,
De úgy pengémet véreddel szentelem.

Támogatás

Ha megteheted, itt teheted: