Ez vagyok én... vers

Bolond vagyok, ostoba és konok.
Nem látom be, ha egyedül nem boldogulok.
Testileg sem erős sem kitartó nem vagyok,
És egy lelki seb nekem életveszélyes dolog.

Bolond vagyok, igen, egy szerelmes bolond:
Csak érted élek, s te nem is gondolod,
Hogy a szívem igazi és vérzik ha kell,
És hogy e vérző seb talán már nem apad el.

Bolond vagyok ha mondom, hát ne tagadd,
Hisz ismered te is jelenem és múltamat.
Tudod te is, hogy mostantól nem élek,
Hiába írok verseket, és hiába regélek.

Bolond vagyok, tudom, egy érzelgős barom,
A lelkemet pedig többet nem adhatom.
Hisz a tied volt, akárcsak a szívem,
De eladtad, eldobtad, hogy miért azt most sem értem.

Ez vagyok én, egy bolond, de örökre a tied,
Ha másnak nem is, nekem elhiheted.
Nem vagyok én semmi, mert már minden vagyok,
Szerelmed bolondja lettem, és az is maradok.