Léleksziget vers

Van egy hely, ami csak az enyém,
Egy kis világ, hová a baj nem követ.
Ide utazom éjszaka,
S ha a zord világ magából kivet.

Ha kint csak a bánat köszönt
S nevetve kívánja könnyeim,
E kis világ előle eltakar
És ápolva, óvón befed.

Ezért hát nincs annyi pénz,
Sem hatalmas földek sem végtelen tengerek,
Melyekért e csoda - ha csak egy percre is -
Bármikor másé lehet.

Mert enyém benne a föld,
A fák, a rét és egy kis patak,
Melynek apró ere most már
Soha-soha el nem apad.