A titok vers

Nagy szavaim most nincsenek,
Elmondani őket nem is lenne kinek.
Bánat és keserűség volt eddig a hitem,
De ennek most vége . talán elhihetem.

Vad keserűség, és Te, édes fájdalom;
Veletek töltöttem minden hétköznapom.
Ti voltatok támaszom és olcsó fekhelyem,
De ennek most vége, ha tényleg elhiszem.

Tegnap még halott voltam, Igen
Csakhogy ma újra élek !
Tegnap még rágta beleimet a féreg,
De most már én is látlak . ÉLET !

Oly igaz vagyok, mint tegnap a halál,
Nézz belém mélyen, ha nem hallanál.
Kérdezz . s a választ látod bennem,
Most van csak értelme tényleg szeretnem.

Ez vagyok én... vers

Bolond vagyok, ostoba és konok.
Nem látom be, ha egyedül nem boldogulok.
Testileg sem erős sem kitartó nem vagyok,
És egy lelki seb nekem életveszélyes dolog.

Bolond vagyok, igen, egy szerelmes bolond:
Csak érted élek, s te nem is gondolod,
Hogy a szívem igazi és vérzik ha kell,
És hogy e vérző seb talán már nem apad el.

Bolond vagyok ha mondom, hát ne tagadd,
Hisz ismered te is jelenem és múltamat.
Tudod te is, hogy mostantól nem élek,
Hiába írok verseket, és hiába regélek.

Bolond vagyok, tudom, egy érzelgős barom,
A lelkemet pedig többet nem adhatom.
Hisz a tied volt, akárcsak a szívem,
De eladtad, eldobtad, hogy miért azt most sem értem.

Ez vagyok én, egy bolond, de örökre a tied,
Ha másnak nem is, nekem elhiheted.
Nem vagyok én semmi, mert már minden vagyok,
Szerelmed bolondja lettem, és az is maradok.

Halálváró vers

Bármit elgondolok, mindig csődbe jut,
Oh Istenem ! - hát nincs ebből kiút ?
Mondd, miért van az, hogy mindig veszítek,
Ami nekem lenne jó, miért mással történik meg ?

Tombol bennem a vihar, csitítani nem tudom,
Lelkem kiszakad testemből, s elhagy majd ... jól tudom.
De lélek nélkül a test mit sem ér,
Jöjj édes Halál, hogy magaddal vigyél.

Vesztes mivoltom miatt dőlt romba a lelkem,
S a sok vereségtől elszállt életkedvem.
Gyere hát Halál, téged hívlak újra,
így talán új világ köszönt rám, s rávezet a kiútra.

Mert csak a hó vers

Már csak a hó az ki meghallgat Téged,
Utolsó hangja az elfogyó évnek.
Mert csak a hó az kinek elmondhatod,
Az elmúló év során szerzett gondolatod.

Már csak a hó az ki őrzi még a telet,
S fagyos köntösébe rejti emlékedet.
Mert csak a hó az ki nem felejt soha,
Benne fagy meg a múlt, s nem repül tova.

Már csak a hó az ki emlékszik reád,
S nyitott szívében Téged mindenki lát.
Mert csak a hó az mely tiszta mint a lényeg,
Ez volt a gondolat, tovább nem regélek.

Lélekhalál vers

Mint gondolkodó ember, úgy ülök itt egymagam,
Saját életem nézem, és kereslek magányosan.
Úgy vártam rád, mint madár a párjára,
Kereslek, és azt hittem, nem teszem hiába.

Tévedtem, csalódtam de ezt csak most látom,
Nincs már élzelem, se öröm, se fájdalom.
Nincs már kötődés, lassan elhagyom magam,
S lelkemmel együtt temetem önmagam.